Minsk

Elkészült. Lehet még átszabom a "lánc" hosszát.

A kommentben kérdésként merült fel, hogymit foglaltam be: achát lapot. Aztán kicsit utánanéztem mi merre hány méter... az eredményt megosztom veletek, érdekes:

Elnevezésüket minden valószínűség szerint az ókori szicíliai Achates (ma Dirillo) folyóról kapták, ahol annak idején achátokat találtak. Színe: különféle sávos. Gyakorlatilag majdnem minden színben létezik.
Az achátok felhasználása ősi vonzalom tárgyai. Talán az egyik legkedveltebb anyaga a drágakővéseteknek, ami gyakorlatilag a kvarccsalád rostos aggregátumairól egységesen elmondható. Már az ókori görög csiszolómesterek készítetek belőle gyönyörű gyűrűket, nyakláncokat, fülbevalókat, melldíszeket, gombokat, sakkfigurákat, állatfigurákat. Természetesen istenek ábrázolásainak is kedvelt alapanyaga volt. Nagy Sándor achátamulettet viselt, vésett achátgyűrűt hordtak a római patríciusok. Rendkívül gazdag achátgyűjteménnyel rendelkezett II. Rudolf császár, aki járatos volt az ezoterikus tudományokban és az asztrológiában is. Az ókori és középkori gyógyítók állandó viselését ajánlották. Plinius szerint lázcsillapító hatása volt, de alkalmasnak tartotta rovar-, mérgespók csípés, valamint kígyómarás kezelésére is. Az Ő kezelési módszere is nélkülözi a mai gyógymódok megközelítését. Hildegard von Bingen receptjei szerint a bőrbetegségek kezelésén túl, megvédi az embert a holdkórósságtól, és az epilepsziától, és éjszakára távol tartja a rossz szellemeket is.

Ma is kedvelt alapanyaga az ékszereknek, dísztárgyaknak, használati eszközöknek. Az Ógörögök óta a legtöbb vésett drágakövet, achátokból készítették. Ma leggyakrabban vékony lapokra fűrészelik, majd simára csiszolják és polírozzák. Így csodálatosan érvényesülnek a pompázatos rajzolatok.

Szerkezetüket tekintve csíkos, sávos kalcedonfélék, amelyekben az egyes sávok között jelentős kontrasztkülönbség van vagy érhető el. Az achátok általában kiömlési kőzetek üregeit töltik ki: un. mandulákat alkotnak, amelynek belseje sokszor üreges. Az achátok a legkülönfélébb rajzolatokat mutathatják, működésbe hozva az emberi fantáziát. Így beszélünk szem-achátról, erőd-achátról, korall-achátról, kör-achátról, tájképachátról, kagyló achátról, rom-achátról, stb.

Hajdanában a német achátbányákból (Idar-Ober-Stein és környéke) gyönyörű finom színezetű példányok kerültek ki. Ezek a bányák azonban régen kimerültek. Ma főleg Brazília a fő szállító. Az innen származó kövek azonban szürkék, unalmas színűek, ezért az achát festés technikája újra virágzásnak indult.

Már a Görögök és a rómaiak is ismerték az achát festésének technikáját. A manapság tömegesen fellehető achátok színe kellemetlen szürke színű, ugyanakkor sok a szép erezetű kő köztük. Ezeket a köveket festik, hogy elérjék kívánt színvilágot. A húszas évek elején a németországi Idar-Obersteinben kezdtek el foglalkozni az achátok festésének művészetével, a legkülönbözőbb természetes anyagokat használva fel céljaikra. Az achátfestés egészségre ártalmas eljárás, a festékanyagokból kiáramló gőzök előbb-utóbb tönkretették a velük dolgozók tüdejét. Ma már ismerve a veszélyeket, a kellő óvintézkedések tesznek a dolgozók egészségének megóvása érdekében. Azóta is fejlesztik e tudásokat újabb és újabb festési technikák, és eddig ismeretlen, szinte már néha cukorkaszerű színek kidolgozásával. A festési technikákat szakmai titokként kezelik, így ennek csak a legalapvetőbb, felületes ismeretére van lehetőség. Talán ennek is köszönhető, hogy itt alakult ki az achátcsiszolás európai központja (ma már változik ez a vezető pozíció, és a felhalmozott tudást is elvitték távoli keleti országba, így a fiatalok nem akarnak már ezzel foglalkozni)
A festés technikájának az alapja a kalcedonfélékre jellemző mikrokristályos aggregátum porozitásából adódó nedvszívó képesség. A mellé társult tömött kvarc nem vagy alig veszi fel a festékanyagot, így megmarad az eredeti színe, erezete, mintázata. Általában szervetlen festékanyagokat használnak, mivel a szerves festékanyagok kevésbé szívódnak bele a kőbe, színhatásuk is gyengébb, és gyakran idővel megfakulnak. Festés előtt az achátokat gyakran végleges formára csiszolják, savval vagy lúggal megtisztítják a felületét. Ezeknél a köveknél gyakori, hogy csak a külső néhány mm-es réteg van átitatva festékanyaggal. Így, az átcsiszolt darab komoly meglepetést is okozhat. Szerencsére vannak műhelyek, ahonnan jó minőségű, szépen átfestett pl. ónixok, szárderrek, stb. kerülnek ki.
A fekete szín előállításához az achátot koncentrált cukoroldatba (korábban mézbe) áztatják, majd koncentrált kénsavval kezelik. A barna színt ugyancsak cukoroldattal érik el úgy, hogy áztatás után a köveket hevítik, amíg a kellő intenzitású barna színt el nem érik. A vörösre festéshez az achátot először vas-nitrát-oldatba áztatják. Ezt úgy állítják elő, hogy rozsdás szögeket salétromsavban oldanak föl. Az áztatás után a köveket erőteljesen hevítik (égetik). A vörös színt az ekkor keletkező vas-oxid adja. A technika módosításával a vörös szín egyéb árnyalatait is létre tudják hozni. A sárga rétegek égetés hatására vörösre változnak. Zöld szín a krizopráz utánzása. Előállításához az achátokat telített krómsavba vagy kálium-bikromátba helyezik, majd kálium-karbonátba (sütőporba) ágyazzák, és hosszabb időn át melegítik. A citromsárga szín úgy keletkezik, hogy a köveket hosszabb időn át meleg, nyers (technikai) sósavba áztatják, amelynek mindig van kevés vastartalma. A sárga színt a keletkező vas-klorid okozza, enyhe melegítés hatására. Kék szín a kalcedon utánzása. Előállításához az achátokat melegített, telített vérlúgsóoldatba, majd koncentrált ferri-szulfát-oldatba helyezve főzik. Ennek hatására keletkezik az ún. berlini kék. Tudnunk kell azonban, hogy a kék szín lassan kifakul!