Vicánál való láblógatás első napi termése.
A türkiz kő
A türkiz kő
Elnevezése annyit tesz, mint „török kő” (turko=török). A türkiz színe átlátszatlan égszínkék vagy zöldeskék, kékeszöld, almazöld, sárgászöld. A kék szín a réztartalomtól, a zöld a két vegyértékű vastól (5 %-ig) és a krómtól függ.
Igen régen ismert és kedvelt kő. Szép kék és zöld színe miatt, amely arany társaságában különösen szépen érvényesül, már az egyiptomiak is kiemelt szerepet tulajdonítottak neki. A Sínai-félszigeten nyitott bányáikból kitermelt kövek több (pl.: skarabeusz) véset alapanyagát adták. Később is, a középkorban, szintén nagyra becsült kő volt. Különféle csodálatos erőt tulajdonítottak neki; azt tartották, hogy megóv a lezuhanástól, és lelki egyensúlyt biztosít. Ugyanakkor, ha a kő gazdája megbetegszik, vagy meghal, vele a kő is megfakul, meghal. Ennek magyarázata lehet a türkizre jellemző tulajdonsága, hogy hő hatására és a kisebb vegyi hatásokra (lázas ember testhőmérséklete, izzadságának vegyi összetevői elegendőek lehetnek) megfakul, vagy megzöldül. A keleti népek szintén nagyon kedvelik. A nagyobb kövekből kultikus alakokat készítettek, vagy a korán egyes sorait vésték bele. Több olyan remekmű származik kezeik közül, melyben a vésetet arannyal töltötték ki, ezzel kiemelve a véset kontrasztját. Minden arab hordott türkizköves gyűrűt, akár olcsó ónfoglaltban is, mert úgy gondolták már a kis türkizkő is szerencsét hoz. A keleti népszerűség kiterjedt a zöld türkizekre is, míg Európában inkább a kék változat volt kedvelt. Észak-Mexikó őslakosai szintén kedvelték; ők valószínűleg „chalchihutil” névvel illették. Európába a türkiz keletről, Perzsiából, Arábiából, a Sínai-félszigetről Törökországon keresztül kerülhetett.
A türkiz is azok közé a drágakövek közé tartozik, amelyek ki vannak téve a divat hullámzásának. Néhány éve „az év drágaköve” volt és mindenki türkizt akart venni magának.
A türkizekben gyakran találkozunk sötét színű erezettel, amelyet mátrixnak neveznek. Ez tulajdonképpen idegen anyagok beépülése az ásványba. A barna erezés limonit, a sötétszürke homokkő, a fekete jáspis vagy pszilomelán. A mátrixtürkizek megítélése nagyrészt a divattól függ. Sokan a kőben levő hibának tartják, és azért bizalmatlanok vele szemben. Néha meg annyira keresetté válik, hogy a türkizekre tussal erezést rajzolnak, ami természetesen hamisítás. Ez nagyítós vizsgálattal azonnal fölismerhető részben a rajzolatok alakjáról részben a megszáradt tuscseppekről.
Figyelem a viselésnél! Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a türkizek ne legyenek kitéve nagyobb hőhatásnak (250 °C-nál fakózöld lesz), erősebb napsütésnek, ne érintkezzenek savakkal, lúgokkal, mert elveszíthetik szép kék színüket. Mert a szappanos víz, zsíros, olajos anyagok beleszívódhatnak a kő porózus felületébe, ezzel megváltoztatva annak színét!
A hamisításokkal és utánzatokkal kapcsolatban beszélnünk kell a festésről, a sajtolt türkizről és a szintetikus türkizről.
A türkiz festésére többféle eljárás létezik: előfordul, hogy a szín intenzívebbé tételére zsiradékkal, olajjal vagy paraffinnal kezelik. Ez viszonylag könnyen kideríthető, ha (nem feltűnő helyen, Pl. a kő alján) oldószert cseppentünk rá. Előfordul, hogy a követ festékkel (p1. berlini kékkel) kezelik. Hamar elárulja a „túl Szép kék” szín. Ám a festéket egy csepp ammóniák mindjárt föloldja (ugyancsak nem föltűnő helyen alkalmazandó). A legmodernebb kezelési módszer, ha a porózus türkizbe műgyantát sajtolnak, ez nem csupán a színt, hanem a fényt is javítja. Ezt legkönnyebben úgy fedezhetjük föl, ha a kőhöz (hátul) megtüzesített tűt érintünk: rögtön megérezzük a „patikaszagot” és nagyítóval meglátjuk a műgyanta megolvadásának nyomait. Egy csepp sósav is feloldja a műgyantát.
Igen régen ismert és kedvelt kő. Szép kék és zöld színe miatt, amely arany társaságában különösen szépen érvényesül, már az egyiptomiak is kiemelt szerepet tulajdonítottak neki. A Sínai-félszigeten nyitott bányáikból kitermelt kövek több (pl.: skarabeusz) véset alapanyagát adták. Később is, a középkorban, szintén nagyra becsült kő volt. Különféle csodálatos erőt tulajdonítottak neki; azt tartották, hogy megóv a lezuhanástól, és lelki egyensúlyt biztosít. Ugyanakkor, ha a kő gazdája megbetegszik, vagy meghal, vele a kő is megfakul, meghal. Ennek magyarázata lehet a türkizre jellemző tulajdonsága, hogy hő hatására és a kisebb vegyi hatásokra (lázas ember testhőmérséklete, izzadságának vegyi összetevői elegendőek lehetnek) megfakul, vagy megzöldül. A keleti népek szintén nagyon kedvelik. A nagyobb kövekből kultikus alakokat készítettek, vagy a korán egyes sorait vésték bele. Több olyan remekmű származik kezeik közül, melyben a vésetet arannyal töltötték ki, ezzel kiemelve a véset kontrasztját. Minden arab hordott türkizköves gyűrűt, akár olcsó ónfoglaltban is, mert úgy gondolták már a kis türkizkő is szerencsét hoz. A keleti népszerűség kiterjedt a zöld türkizekre is, míg Európában inkább a kék változat volt kedvelt. Észak-Mexikó őslakosai szintén kedvelték; ők valószínűleg „chalchihutil” névvel illették. Európába a türkiz keletről, Perzsiából, Arábiából, a Sínai-félszigetről Törökországon keresztül kerülhetett.
A türkiz is azok közé a drágakövek közé tartozik, amelyek ki vannak téve a divat hullámzásának. Néhány éve „az év drágaköve” volt és mindenki türkizt akart venni magának.
A türkizekben gyakran találkozunk sötét színű erezettel, amelyet mátrixnak neveznek. Ez tulajdonképpen idegen anyagok beépülése az ásványba. A barna erezés limonit, a sötétszürke homokkő, a fekete jáspis vagy pszilomelán. A mátrixtürkizek megítélése nagyrészt a divattól függ. Sokan a kőben levő hibának tartják, és azért bizalmatlanok vele szemben. Néha meg annyira keresetté válik, hogy a türkizekre tussal erezést rajzolnak, ami természetesen hamisítás. Ez nagyítós vizsgálattal azonnal fölismerhető részben a rajzolatok alakjáról részben a megszáradt tuscseppekről.
Figyelem a viselésnél! Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a türkizek ne legyenek kitéve nagyobb hőhatásnak (250 °C-nál fakózöld lesz), erősebb napsütésnek, ne érintkezzenek savakkal, lúgokkal, mert elveszíthetik szép kék színüket. Mert a szappanos víz, zsíros, olajos anyagok beleszívódhatnak a kő porózus felületébe, ezzel megváltoztatva annak színét!
A hamisításokkal és utánzatokkal kapcsolatban beszélnünk kell a festésről, a sajtolt türkizről és a szintetikus türkizről.
A türkiz festésére többféle eljárás létezik: előfordul, hogy a szín intenzívebbé tételére zsiradékkal, olajjal vagy paraffinnal kezelik. Ez viszonylag könnyen kideríthető, ha (nem feltűnő helyen, Pl. a kő alján) oldószert cseppentünk rá. Előfordul, hogy a követ festékkel (p1. berlini kékkel) kezelik. Hamar elárulja a „túl Szép kék” szín. Ám a festéket egy csepp ammóniák mindjárt föloldja (ugyancsak nem föltűnő helyen alkalmazandó). A legmodernebb kezelési módszer, ha a porózus türkizbe műgyantát sajtolnak, ez nem csupán a színt, hanem a fényt is javítja. Ezt legkönnyebben úgy fedezhetjük föl, ha a kőhöz (hátul) megtüzesített tűt érintünk: rögtön megérezzük a „patikaszagot” és nagyítóval meglátjuk a műgyanta megolvadásának nyomait. Egy csepp sósav is feloldja a műgyantát.
7 megjegyzés:
Ó, ez gyönyörű!!!!!!!
Tetszik, hogy ilyen srég! Nagyon szép!
Igencsak szép termés!!!
Vadállat lett, nagyon ügyes vagy!
Ez is csodás!
Köszönöm lányok!
Csodálatos!!!! Ha benézel hozzám, vár Téged egy meglepi!!!
Megjegyzés küldése