...az úgy volt, hogy a kagyló kocekokat megláttam, megszereztem, őrizgettem....és egy másik alkalommal az aranyban csillogó szalmaféleséget is megláttam, megszereztem és már nem őrizgettem túl soká, hanem összeöntöttem őket és lőn nagy boldogság....ás aztán jött nagy búbánat, mert 3 hétig csináltam mert beleuntam, újrakezdtem, mindig visszabontogattam, elrontottam, emlegettem rokonait...
....aztán eljött a a nap, befejeztem, el sem akartam hinni...csoda lesz, ha még egyszer valami hasonlónak nekiállok...
....aztán eljött a a nap, befejeztem, el sem akartam hinni...csoda lesz, ha még egyszer valami hasonlónak nekiállok...
11 megjegyzés:
Jóóóóó :) érdemes volt legyűrni ;) kár hogy nem az én méretem....
Háhá---akárhogyis emlékszem, de Anna kezére jó...
Nagyon szép lett, érdemes volt vele annyit veszkődni...
Tyű, az nagyon-nagyon tetszik! Irtó jól néz ki!!!!!!!
Azta de jól néz ki!
Ez nagyon ûtôôôôs :-) szépséges és vagány
Köszi, köszi, köszi!!!
Nagyon jó lett! Ügyi vagy.
Megérte a fáradságot, igazán különleges lett! Gratulálok!
HŰŰŰŰŰŰ EZ ÁLLAT!!!!!!!!!!
Koszonom a làtogatàsodat a blogomon!
Gyonyoru ez a karkotod, persze szèpek a tobbi munkàid is!
Tovàbbi jò munkàt!
Endy a Frida blogròl
Megjegyzés küldése